Fiús vagy lányos program?

Mindenkivel előfordul, hogy gyengébb pillanatában, bármennyire is ésszerűtlen, mégis elindul vásárolni a nagyvilágba. Velem ez ritkán szokott megesni, mert nem csak azt az iszonyatos tömeget utálom, ami a bevásárló központokban, plázákban van abban az időszakban, amikor én is ráérek, hanem magát a vásárlás folyamatát is. Nincs türelmem végig nézni az összes ruhát, általában már a nézelődés elején felbosszantom magamat azon, hogy nincs sehol olyan ruha/cipő/kiegészítő, amit én elképzeltem magamnak, ugyanakkor, ha már egyszer rávettem magam arra, hogy nekilássak vásárolni, akkor semmiképpen sem állíthatok haza üres kézzel. Még akkor sem, ha tényleg nem találok semmi elképzelésemnek megfelelő darabot. Addig keresek, amíg nem bukkanok rá legalább egy olyan darabra, mitől legalább nem vagyok rosszul. Tehát ez egy ilyen hosszadalmasabb, bonyolult procedúra részemről, amit szeretek egyedül, zenét hallgatva, magamban fortyogva véghezvinni.

Legutóbbi ilyen kötelező jellegű vásárlásomnál azonban nem éreztem magamban kellő erőt, így rávettem egy kedves barátomat, hogy kísérjen el vásárolni, úgy is neki is nadrágot kell néznie. Megállapodtunk hát, hogy egymást hűséges fegyverhordozóként kísérgetjük egyik üzletből a másikba, addig, amíg nem találunk az ízlésünknek megfelelő ruhákat. Ádival könnyű dolgom volt, nagyjából már a második üzletből sikerült beszereznie mindent, amit csak akart, de én még mindig céltalanul ténferegtem a csordultig teli plázában. Nem is igazán volt már kedvem az egészhez, de mivel megígértem Ádinak, hogy a vásárlás után váltunk a kénye-kedve szerinti fiús programra, ezért még húztam az időt egy kicsit, mert nem volt kedvem sem focizni, sem inni, sem beülni a TV elé. Nagyjából ezek közül tippeltem volna egyre, ha megkérdezte volna valaki, hogy milyen fiús programot fog javasolni. Nagy nehezen találtam hát néhány felsőt, és már egyáltalán nem érdekelt az áruk, sem a fazonjuk, sem az, hogy legyen benne egy kicsi belőlem, egyszerűen csak végezni akartam, és remélni, hogy a kedves kis cimborám egy igazán férfias, sörivós meccsnézést fog javasolni.

Nem így történt. Ádi ugyanis azt javasolta, hogy folytassuk a vásárlást, először is a közeli elektronikai szaküzletben, azt követően pedig a nem messze lévő autósboltban.  Majd kiszakadt belőlem a nevetés. Vásárlás, mint férfias program? Hát ezt mind el tudjuk intézni neten is, ne vicceljen már velem, hogy további 5 órát kell bolyongani a semmiért. De Ádi ragaszkodott hozzá, hogy az elektronikai szaküzletben muszáj autós hifit néznie, azt nem szeretné neten megrendelni, illetve ránk fér egy kis testmozgás, szóval nem fog megártani az autósboltban való nézelődés sem.

Nevetni fogtok, de az elektronikai szaküzletben hamarabb végeztünk, mint az autósboltban. Azt gondolná az ember, hogy egy autó hifit jobban megnéz az ember, mint néhány szűrőt, motorolajt, vagy ablaktörlő lapátot, de nem mi. Csak és kizárólag két hifit kellett megvizsgálnunk, mert mint kiderült, már alaposan körbe lett járva a téma, csak a végső döntést kellett meghozni, és Ádi ígéretéhez híven célirányosan csak a hifik felé vette az irányt, más egyebet meg sem nézett. Egy elektronikai szaküzletben, egy férfi. Csípjetek meg, még ilyet nem láttam!

Ellenben aztán az autósboltban, amit művelt, azt nem tettem zsebre. Mint egy kisgyerek, amikor beszabadul a játékboltba, és nem lehet vele semmit sem kezdeni, mert amint rosszul szólsz hozzá, elkezd hisztizni, toporzékolni és vállalhatatlanul viselkedni. Ezért úgy döntöttem, hogy kétszer is megfontolom, mielőtt legközelebb egy férfinek igent mondok valami fiús programra. De abban a pillanatban csak az adott szituáción szerettem volna túl lenni. Segítettem hát, ami előtt 2 percnél tovább állt gondolkodva, azt belevágta a bevásárló kosárba és sietve tovább lökdöstem. Szerencsénkre már nem volt olyan sokáig nyitva az autós bolt, de az a két óra, amit ott töltöttünk örökre rajtam hagyta bélyegét.

Most már lassacskán kiheverem az incidenst, végül is nem olyan rossz egy autósbolt, mint mondjuk egy vágóhíd lett volna. Kellemes hőmérséklet, kellemes zene és kellemes kiszolgáló személyzet is volt, csak éppen egy jogosítvánnyal és bármi nemű műszaki hozzáértéssel nem rendelkező lányka vagyok, akit sajnos az ilyesmi nem köt le. De ha sok időt töltök majd ilyen helyen, akkor előbb vagy utóbb kénytelen leszek érdeklődni is iránta. Egyébként, még mindig jobban élveztem ezt a procedúrát, mint a saját ruhaneműim beszerzését.